Te hiszel a halál utáni életben?

Ma olvastam egy érdekes párbeszédet:

Két magzat beszélget

- Mondd, te hiszel a születés utáni életben?

- Persze. A születés után jön az élet. Talán azért vagyunk itt, hogy felkészüljünk arra, ami ezután következik.

- Persze! A születés után nincs semmi! Onnan még senki nem tért vissza! És különben is, hogy nézne az ki?

- Azt pontosan nem tudom, de úgy érzem, hogy ott mindenhol fények vannak… Talán a saját lábunkon fogunk járni, és a saját szánkkal eszünk.

- Ez már végképp ostobaság! Járni nem lehet! Még, hogy szájjal enni Nevetséges! Hát nem látod a köldökzsinórt? És ha már itt tartunk, gondolkodj el egy picit: azért sem lehetséges a születés utáni élet, mert a köldökzsinór túl rövid .

- Igen, de szerintem valami biztosan lesz, épp csak máshogy, mint amit itt életnek nevezünk. – Ostoba vagy. A születéssel az élet véget ér, és kész.

- Figyelj, nem tudom pontosan mi lesz, de majd a Mama segít nekünk…

- A Mama? Te hiszel a Mamában?!

- Igen.

- Ne nevettesd ki magad! Láttad már valahol? Egyáltalán látta már valaki?

- Nem, mert itt van körülöttünk. Benne élünk. S bizony, neki köszönhetjük, hogy vagyunk.

- Na, most már hagyjál békén ezzel az ostobasággal, jó? Majd akkor hiszem a Mamát, ha látom.

- Látni nem tudod, de ha elcsendesedsz, akkor hallhatod az énekét, érezheted a szeretetét. Ha elcsendesedsz, érezni fogod a simogatását, érezni fogod óvó kezét.:)

Annyira jó hasonlat! Tényleg, ha meglátod, az anyák pont ugyanilyenek a magzat életében, mint Isten a mi életünkben.:) Csak nézd meg:

Két ember beszélget

- Mondd, te hiszel a halál utáni életben?

- Persze. A földi élet után jön az igazi élet. Talán azért vagyunk itt, hogy felkészüljünk arra, ami ezután következik.

- Persze! A halál után nincs semmi! Onnan még senki nem tért vissza! És különben is, hogy nézne az ki?

- Azt pontosan nem tudom, de úgy érzem, hogy ott mindenhol fények vannak...nem tudom pontosan mi lesz, de majd az Atya segít nekünk...

- Az Atya? Te hiszel Istenben?

- Igen.

- Ne nevettesd ki magad! Láttad már valahol? Egyáltalán látta már valaki?

- Nem,  mert itt van körülöttünk. Benne élünk. S bizony, neki köszönhetjük, hogy vagyunk.

- Na, most már hagyjál békén ezzel az ostobasággal, jó? Majd akkor hiszem az Atyát, ha látom.

- Látni nem tudod, de ha elcsendesedsz, akkor érezheted a szeretetét. Ha elcsendesedsz, érezni fogod a simogatását, érezni fogod óvó kezét.:)

IGEN vagy NEM

Sok ember azt hiszi, hogy Isten nincs mellette, mert ha mellette lenne, akkor nem történne olyan sok rossz az életükben...
Sajnos nagyon sokan gondolják ezt, és nem veszik észre, hogy pont azért történnek ezek a rossz dolgok, mert nem veszik észre Istent. Istent, aki ott van mindig közel, csak te nem veszed észre, ott van a szemed előtt, de te mégis átnézel rajta...


Tudod, Isten azt szeretné, hogy IGEN-t mondj neki...hogy egy mai példához kössem: Isten küld neked egy ismerősnek jelölő (barátnak jelölő) felkérést (mint a közösségi oldalakon), amire válaszolod, hogy ismered vagy nem. IGEN vagy NEM! Te döntesz!! Isten már "bejelölt" téged, ő már előkészített mindent, NEKED csak döntened kell!! Rajtad múlik, hogy VELE jársz vagy NEM!
Ne hidd azt, hogy hinni Istenben az egy szabályok sorozata! Isten nem ad szabályokat! Minden a TE döntéseden múlik! Isten szabadságot ad, szabad akaratot, ezzel is kimutatva, hogy neki nem az a lényeg, hogy teljesíted a szabályokat, nem a külsőségek érdeklik, hanem, hogy mi van a szívedben!


Isten nem a szenvedést adta nekünk, nem a szomorúságot! Nem a rosszat, nem a sötétséget. Mindez az Isten hiánya miatt történik! Akkor történnek meg a rossz dolgok az életünkben, amikor ott van Isten hiánya...vagyis Isten ott van, csak mi nem vesszük észre! Pedig OTT van, és várja, hogy megszólítsd! Rajtad múlik!


Ezzel kapcsolatban még pár hete olvastam egy nagyon érdekes történetet:

"Egy híres egyetem tanára a következő kérdést tette fel diákjainak:- Mindent, ami létezik Isten teremtett?- Igen - válaszolta egy diák bátran.- Tényleg mindent Isten teremtett? - kérdezte újból a tanár.- Igen, persze. - ismételte meg a diák. De a tanár felvetette:- Ha Isten teremtett mindent, ami létezik, akkor a rosszat is megteremtette. És az alapján, amire eddig jutottunk, állíthatjuk, hogy Isten rossz.- A diák először nem tudott mit válaszolni erre a definícióra és csendben maradt. A tanár elégedett volt magával és kérkedett a többi diák előtt, hogy bebizonyítsa, hogy a válaszoló diák hite csak mítosz.De a diák újból jelentkezett: - Kérdezhetek öntől valamit?- Természetesen! - így a tanár.A diák tehát kérdezett: - Létezik-e hideg?- Milyen kérdés ez, persze, hogy létezik. Te még soha sem fáztál?A többi diák nevetni kezdett. A fiú válaszolt:- Valójában uram a hideg nem létezik. A fizika törvényei szerint, ha jól belegondolunk, a hideg csak a meleg hiányát jelenti. Minden test, vagy tárgy érzékeny a környezetváltozásra vagy az energiaátvitelre. Az abszolút nulla tulajdonképpen a meleg hiánya. Akkor ezen a hőmérsékleten minden anyag mozgás- és reakcióképtelen lesz. A hideg nem létezik. Az ember ezt a szót a nem elegendő meleg érzésének kifejezésére találta ki. A diák folytatta: - Létezik sötétség?- Persze! - válaszolta a tanár.- A sötétség - folytatta a diák - ugyanúgy nem létezik, az csak a fény hiányakor jön. A fényt tudjuk vizsgálni, a sötétséget nem. Használhatjuk Newton módszerét arra, hogy a fehér fényből töréssel sok színt kapjunk. A sötétséget viszont nem tudjuk mérni. A fény egyetlen sugara megtörhet a sötétben és meg tudja azt világítani. Hogy tudja megmérni, milyen sötét a világűr? Hát úgy, hogy megméri a fény erősségét, amit ad. A sötétség egy szó, melyet az ember talált ki hogy mi történik, amikor nincsen fény.Végül a fiatalember megkérdezte a tanárát:- Uram, létezik rossz?- Persze - válaszolta még mindig a tanár - Látjuk az ember naponkénti embertelenségében, a világban élő bűnözők tömegét. Ez nem lehet semmi más, mint a rossz.- Valójában rossz nem létezik, uram, legalábbis önmagában nem. A rossz Isten hiánya. Ugyanúgy, mint a sötétség és a hideg esetében. Ez egy szó, amivel az ember azt szerette volna kifejezni, hogy kevés van Istenből, hogy hiányzik Isten. Isten nem teremtette meg a rosszat. A rossz annak az eredménye, hogy az ember híján van Isten ismeretének és szeretetének. Isten szeretete és békessége az Ő ajándéka a mi szívünkben, ha befogadjuk Őt. Úgy, mint amikor felkapcsoljuk a villanyt, vagy kizárjuk a hideget. A tanár leült.A fiatalember neve: ALBERT EINSTEIN.Albert Einstein (1879-1955) mondta egyszer: "Zsidó vagyok, de a Názáreti ragyogó képe lenyűgöző hatást tett rám. Senki sem fejezte ki magát olyan istenien, mint Ő. Valóban csak egy hely van ezen a világon, ahol nem látnak sötétséget. Ez a Krisztus személye. Őbenne mutatta meg magát Isten nekünk a legérthetőbben."/Forrás: Fiatalság hová?/

Legyél hálás mindenért, ne csak a jóért, hanem a nehéz dolgokért is!

Már elég régen írtam, de nem azért, mert nincs mit írnom, hanem pont ellenkezőleg...annyi mindent tudnék írni, de vártam arra, hogy most melyik témában írjak...Gondolkoztam, és rájöttem, ha a legegyszerűbb, ha leírom, mi is történik velem mostanában.:)


Amióta megtértem, Isten minden nap formál, és én egyre közelebb kerülök hozzá.
Nagyon sokat épülök, és nagyon sok áldást kapok.
Mindezért hálás vagyok, de ezekért a dolgokért könnyű hálásnak lenni. Viszont hálásnak lenni a nehéz időkben, a próbákban, ott már nagyon nagy hit kell! És Isten ezekkel a próbákkal mutatta meg nekem szeretetét és gondoskodását.
Volt egy olyan próbám, amikor azt hittem, hogy a Sátán akar engem kísérteni, és azt akartam, hogy legyen vége ennek a próbának. De rá kellett jönnöm, hogy ez nem a Sátán kísértése volt, hanem az Isten próbája. Igen, nem csak szép és jó dolgokból áll a keresztény élet, hanem nehéz próbákból, és olyan dolgokból, amikor nem érted, hogy Isten miért teszi ezt most veled.
Igen, ez Isten próbája volt. Mikor erre rájöttem, próbáltam Istentől segítséget kérni, hogy hogyan kezeljem ezt a próbát. Azt a feladatot kaptam, hogy legyek bátor, és higgyek, bízzak Benne, mert ha bízok benne, akkor Ő kiment ebből a nehézségből. Így tettem, és Isten akkora hitet, és bátorságot adott nekem, hogy el sem hittem, hogy én, mint kis porszem, mekkora lehetek általa. Azon felül, hogy ezt megtettem, még a próbának nem volt vége. Csak akkor, mikor kaptam az áldásokat, az ajándékokat azért, mert mertem hinni Istenben! Olyan dolgokra jöttem rá, amikre nem jöttem volna rá, ha a próba nem lett volna. Hihetetlen, hogy egy próbatétel mennyi mindent tanít, ha Isten akarata szerint kezeled!



Ezzel azt akartam elmondani, hogy akármilyen próbád, nehézséged van, bízd rá Istenre, add át neki, hadd irányítsa! Ha bízol Benne, akkor annak meg lesz a gyümölcse!
Legyél hálás mindenért, ne csak a jóért, hanem a nehéz dolgokért is!:)


Végül egy bátorító igevers:  

"Vesd az Úrra terhedet, és Ő gondot visel rád! Nem engedi sohasem, hogy ingadozzon az igaz" (Zsolt 55:23)

A Várakozás

Olyan sok dolog van, amit nem értünk, nem értjük, hogy mi ezekkel a terve Istennek, miért enged meg dolgokat, nehézségeket...

Velem is történnek olyan dolgok, amiket nem értek, nem tudom, hogy Isten mit akar egy-egy nehézséggel elérni, az életem melyik részét szeretné formálni, nem tudom, csak annyit teszek, hogy bízok Benne, az Ő tervébe, és várakozok.

Sokszor nehéz várakozni, és Istenre hagyni a jövőnket, az Ő kezébe adni gondjainkat, vágyainkat, akaratainkat. Legtöbbször azt hisszük, hogy amit mi szeretnénk, hogy legyen, az úgy van jól, de nem! Az a legjobb, amit Isten tervez nekünk, és Igen, ha Ő azt mondja, hogy az úgy nem helyes, ahogy mi szeretnénk, akkor az úgy lesz jó, mert Isten nem véletlenül adta ezeket a nehézségeket, és nem véletlenül cselekszik úgy, ahogy...Mert minden, amit Ő tesz, az tökéletes!

Csak, hogy mondjak egy példát: A párválasztás.

Megtetszik egy lány/fiú. Azt hiszed, hogy ő lehet a nagy Ő, és elhamarkodottan döntesz, nem úgy cselekszel, ami az Isten akarata, hanem a saját érzéseid után cselekedsz. Aztán csodálkozol, hogy elbuksz, és jönnek sorba a sebek, csalódások. Azért, mert nem Istenre hallgattál, nem vártál arra, akit Isten rendelt Neked.

Isten nem azt szeretné, hogy csalódj, és szenvedj, hanem azt szeretné, hogy neked a lehető legjobb legyen! De Ő csak akkor tud neked segíteni, ha engeded. Ha te kialakítasz egy burkot, és nem adsz Neki hozzáférést, akkor nem tud neked segíteni!

Isten mindenkinek rendel egy hozzáillő társat, csak várnod kell az igazira, aki olyan lesz, mint egy Puzzle utolsó darabja: pont odaillő, és akivel teljes leszel. Ebben a világban annyi ember siet a párválasztással, annyi ember bonyolódik bele olyan kapcsolatokba, ami azért van, mert nem várnak, és egy olyan emberrel akarnak teljesek lenni, aki nem az az utolsó puzzle darab, mert ő egy másik kirakóhoz tartozik.

Ha hallgatsz Istenre, és várakozol, Ő megadja neked az igazit, csak bízz benne!:)

Én még ugyan fiatal vagyok, de azt tudom, hogy csak Istennél találom meg a nyugalmam, és ezért éri meg várakozni! Mert Isten elkészítette nekünk azt az embert, akit ő kiválasztott nekünk. Olyan csodálatos!:) Ez is azt mutatja, hogy Isten milyen gondoskodó és mennyire szeret minket!:)

Legyünk hálásak mindenért, és bízzunk Istenben, mert Ő tudja mi a jó nekünk, és megéri várakozni érte!:)

Végül a bemerítési igémet írnám le, ami ehhez is kapcsolódik...Nem véletlen, hogy ezt kaptam...:)

"Én, az Úr, vagyok a te Istened, arra tanítalak, ami javadra válik, azon az úton vezetlek, amelyen járnod kell." (Ézsaiás 48:17/b)

Isten-alapú a gondolkodásmódod?

Hogyan gondolkodik egy felelősségteljes keresztény ember? Úgy, mint Isten! Csak úgy lehetünk hiteles keresztények, ha úgy gondolkodunk, mint Isten. Nagyon nehéz ebben a világban Istenre fókuszálni, nem pedig azokra a dolgokra, amik hatással vannak ránk, vagy befolyásolják gondolkodásunkat.

Isten-alapú gondolkodásmód...ez az, ami a legjobban elválaszt minket a világi emberektől. Míg a világi emberek hagyják, hogy a média hatást gyakoroljon rájuk, addig azok, akik Isten szerint élnek tudják, hogy, ami Isten szerint bűn, az bűn, és nem engedik, hogy akármi más befolyásolja őket.

Amikor megkérdezték tőlem, hogy szerintem mi a legnagyobb különbség egy keresztény ember és egy nem keresztény ember között, akkor elgondolkoztam...mert például az öltözködésben nem nagyon lehet találni különbséget, viszont nem csinálunk felelőtlen dolgokat, mint például a dohányzás, alkohol vagy drog fogyasztása, káromkodás...De ezek a dolgok is arra vezethetőek vissza, hogy tudjuk, hogy Isten szerint ezek bűnök.

Az Ige is megmondja: "...és ne igazodjatok e világhoz, hanem változzatok meg értelmetek megújulásával, hogy megítélhessétek: mi az Isten akarata, mi az, ami jó, ami neki tetsző és tökéletes." (Róm 12:2b)

Legyen a gondolkodásmódunk Isten szerinti, legyünk hiteles keresztények és nem azok, akik minden vasárnap ott vannak a gyülekezetben vagy templomban, hallanak az Igéről, de nem cselekednek annak érdekében, hogy Isten tudja őket használni, mert nem úgy gondolkodnak, ahogy Isten gondolkodik!

Neked Isten-alapú a gondolkodásmódod?