I have always looked for people whose life can encourage, motivate me. When I first met Priscilla Shirer's name, I knew that her words, her teachings will have a strong effect on my life. I would like to write about one of her preachings that is called "Moving on". The preaching is based on the following verses: "Moses answered the people, “Do not be afraid. Stand firm and you will see the deliverance the Lord will bring you today. The Egyptians you see today you will never see again.The Lord will fight for you; you need only to be still.” (Exodus 14:13-14) She mentions 4 important steps to do in order to have the victory in the battles of our life: 1.Be fearless! Do Not fear! When she says 'Do not fear', she means that 'Do Not let yourself to be afraid'. It means that we make a decision to keep our eyes not on the Red Sea, but on the God who created it.
"For God did not give us a spirit of fearfulness, but of power and love and a sound-mind." (2 Timothy 1:7)
"The evil does not want you to getting passed the Red Sea because on the other side of that sea there is the blessing of God, the promises of God, experienced in your life! On this side of the Red Sea, you only get to hear what God is doing in the Promise Land, but He wants you to cross that sea, to have your feet on that land!" He wants You to experience it, not just to hear it from others! You have to believe that you were made for more than just tell other's testimonies. God wants to give you your own testimonies, your own stories with Him! Have the spirit of power, love and sound-mind, instead of fear! As she mentioned in other teachings as well, she says it again: "When you have two options, and the only reason why you are not going to
choose one of them is just because you are afraid...that's probably the
option God would have for you." Why? Because God says Not to be afraid. Now, we can conclude that if this thought was not from God, then it only could come from the other side, from the evil one. Because the evil does not want you to cross the sea, to have your feet on the land where it belongs, where God has prepared His blessings for you. He cannot take away God's plan from you, it has already been given to you, so the only thing he can manipulate is your thoughts, your attitude to the circumstance you are facing with. His key is the fear. Do not let him to manipulate your thoughts! God is with you in your battle, what's more, He already has the victory for you!
2. Stand still!
Sitting is passive, but standing is active. When God asks you to stand still, it does take effort. Your task in the battle to stand still and wait for what God will do. Let Him to do the harder part what is much more difficult, but Do your part first. God never asks us to burden ourselves with doing the big part because He knows that we are not able to do it by our human strength. But He does asks us to do that part that we exactly know what it is, but instead, we want to show off with how we can do it on our own. (If you are watching the video in the meantime, you will understand the following statement I will quote more.)
"If you would have just believed that what I wrote was exactly what I meant, I would have saved you so much time and so much energy and so much extra frustration." This statement could have been said by God to us, right? If we just believed what God communicates to us in the Bible, He would save us the extra effort what we put into worrying about everything. He wants to make it so much easier for us by His word, by His promises, but we want to make it more complicated, we kind of want to misunderstand it because "we know it more than Him". For example, when God says, 'Do not be afraid', we say 'Okay, but...' 'But, look at the circumstances...it is impossible right now to pay all the bills until the end of the month', 'It is impossible to pass the test, now that I have one night to learn more than the half of the suff' etc. Be still, do your part, but then let Him to do His part!
3. Be watchful, open your eyes and see the Salvation of the Lord!
When we are afraid of something, we don't want to see it, like when we are afraid of hights. But, God asks you not to close your eyes when you are in front of your fear! See how God will bring you out of it, don't miss how He will Do something out of nothing! Be brave, open your eyes and see how great is our God, and do not just hear it from others, but see it, live it! 4. Be quiet! What does this mean? Be quiet when it is time to be quiet. "Train your mouth not to open it in complain" - says Priscilla.
"Every single word that you put out in the atmosphere is actually you, handing the enemy the tools that he needs to build the weapon that he intense to send back to your way. If you don't give him the equipment, he does not have the resources that he needs to build that weapon he is planning against you." In other words, when you complain, you give the chance to he evil to use those words against you. But when you speak blessing to your circumstance, you give the chance to God to bring you out of it, to make them to your benefit.
____ Four steps what can change our life. If you feel that you need that change, challenge yourself and try to follow these four steps! One thing is for sure: God will be on your side and will bless your decision. Be brave and live your life fearless, like who already has the victory in Christ, who has the best help in every situation!
I'm tired of being lukewarm, I want Your all, Not just what I think I need, But every part Lord, I want to fight, Fight for the passion What is missing from this nation, What keeps us on fire in the storm. Why are we asleep? Why do we have to wait Til something happens, Til nothing else is left, But to finally let You help? I don't want to wait any longer, I want to believe right now Cause You give me grace Whenever I do something wrong. And yes, it happens all the time: I fall down, and You pick me up, Give me a new start, A new chance to try Then I fall again, What a human I am. But You are Lord, The king of my world! /PD/
There are seasons in our life when we can say that everything goes well, we can feel God's presence, we hear his voice clearly and we know what we should do and how. We really need these seasons in our life. I also have been in these kind of seasons and I desire to experience it again. However, we often can get to be surprised when a difficulty is coming, when we find ourselves in the valley instead of the mountaintop. Not everything is okay then, problems are surrounding us: you don't know how you will pay the bills until the end of the month, you lose your workplace, a disease is diagnosed on you, a member of your family had an accident or he or she passed away...even if we see our everyday life: you don't wake up in time and you are late from school/work, one of your friends/family members has a bad day and he or she wreaks it on you, you have a conflict with someone etc. We are in these situations more often, aren't we?
When we are on the mountaintops, it is like when we do sport less and less, and our body starts to be weaker and weaker and it forgets what is like when it was strong and tough. In these seasons, God can show us a lot of things, but we usually don't make the most of it, we only enjoy the happiness of being on the mountaintops. And when the seasons of difficulties are suddenly coming, we forget what is like walking in the valleys. We can jump down from the mountaintop, but we also can walk down. Which is better? If we walk down instead of jumping, it is more possible that we will arrive at the bottom without getting injured. When we are standing on the "life goes well" mountain, we indeed have task! If we want to stay strong in the trials, we have to work on our relationship with God and strengthen it! However, it is much easier to hear Him then, we also need to spend time with God. Why? - The question is that why are we in the valleys much more often than on the mounaintops where the things are working so easily? Why do we have to go through much more difficulties and struggles instead of enjoying the beauty of the perfect world? As I wrote it before, at the status of "everything goes well", we easily can forget Who has taken us up to the mountain. Things are going well, but in our souls, we are getting weaker because we see that we don't need to work as hard to hear God. On the other hand, when we cannot hear Him as clearly and the trials are just coming and coming, we really want to see God's plan, His will, we want to know what He wants to tell us. Like the iron under the pressure, our life also can be shaped much more effectively when it is under pressure. When you hear someone, you don't need to do anything to hear that person. But when you cannot hear someone, you need to lean closer to that person and focus on what he or she wants to tell you! - This is how our relationship works with God!
How? - "Okay, I understand that beside of the heights, a lot of difficulties will wait for me in my life. But what can I do in the valleys? How can I walk in the valleys?" There are sufferings what we cannot decide to be part of our life or not, BUT we still can decide about how we can react to them. We decide about how we live beside the fact of sufferings. These seasons are the most difficult but the most fruitful seasons at the same time. 1. period: We don't understand God. 2. period: We still don't understand him. 3-4...x. period: We still don't know what God does and why, and how we could get to know it. You can see how long and unsure is this season. But, what can we do at this time? Can't you find God? - Search for Him! Can't you hear God? - Lean closer to Him to hear his voice! Don't you understand his will? - Work on to understand it by getting closer to Him: read His word, search for Him in your prayers. Don't forget one thing: As you take your first step to God, He suddenly starts to take His running steps to you and He will not stop until you stop to get closer to Him!
Until when? - "Until when do I have to walk in the valley? I am getting close to give it up." The answer for the "Until when?" question is totally under God's control. The timing is in His hand! How long does my suffering take? Until God sees that I need it! If it takes 2 days, it takes 2 days, if it takes 2 years, it takes 2 years, if it takes 20 years, it takes 20 years... It takes longer not because it makes God happier to see that we are suffering, but because it makes us to be living examples because our trust became stronger through the seasons of trials. When everything was in ruins, we knew that God was beside us. Although, we didn't feel Him, we believed that everything was in His hand. Walking through valleys makes our life stronger, these seasons bring us closer to God. Here, on the Earth, God will always give the chance of coming closer to Him, and these opportunities will not necessarily stay steady on the mountaintops. Stay strong in the season of valleys to see that God is God in the valleys and on the mountaintops as well!
Vannak az életünkben olyan szakaszok, amikor elmondhatjuk, hogy minden olyan jól alakul, Istent olyan közel érezzük magunkhoz, halljuk a hangját, és tudjuk, hogy mit hogyan csináljunk. Ezek az időszakok nagyon kellenek az életünkben! Nekem is volt már egy-két ilyen szakasz az életemben, és vágyom arra, hogy újra átélhessem azt, amit ott tapasztaltam.
Viszont olyan sokszor meglepnek minket a nehézségek, a próbák, az, hogy a völgybe kerültünk a hegyek helyett. Már nincs minden rendben, a problémák csak úgy környékeznek: nem tudod, hogy hogyan fogsz kijönni anyagilag a hónap végére, elveszíted a munkahelyedet, egy betegséget diagnosztizáltak nálad, egy közeli hozzátartozódnak balesete volt, vagy meghalt...de még ha csak a mindennapi életet nézzük: véletlen elalszol, és elkésel a suliból/munkahelyről, az egyik barátodnak/családtagodnak rossz napja van, és rajtad tölti ezt ki, valakivel konfliktusba kerültél... Valahogy ezek a dolgok gyakrabban történnek meg velünk, nem?
Amikor a magaslatokon vagyunk, olyan, mintha már kevesebbet sportolnánk, a szervezetünk kezd elgyengülni, és elfelejti, milyen az, amikor még erős és kitartó volt. Ezekben az időszakokban Isten nagyon sokat tud mutatni nekünk, de mi sokszor nem használjuk ezt ki, csak élvezzük a magaslatokkal járó örömöket. Amikor pedig hirtelen eljön a nehézségek időszaka, úgy csap le ránk, mint aki már el is felejtette, hogy mit is jelent a völgyben járni. Lehet egy hegyről leugrani, de lehet folyamatosan lesétálni. Melyik a jobb? Valószínűleg, ha sétálva, fokozatosan jövünk le, nem eshet nagy bántódásunk. Amikor a "jól megy az életünk" hegyén állunk, igenis van feladatunk! Ha szeretnénk a nehézségekben is kitartani, erősek maradni, dolgoznunk kell az Istennel való kapcsolat erősítésén. Bár sokkal könnyebb meghallani Őt, akkor is foglalkozni kell vele!
Miért? - A kérdés viszont az, hogy miért vagyunk sokkal többször a völgyben, mint a magaslatokon, ott, ahol a dolgok sokkal könnyebben, gördülékenyebben mennek? Miért kell sokkal több nehézségen végigmennünk, mint csak élvezni, hogy minden oké és az élet szép?
Ahogy az előbb írtam, a "minden rendben megy" állapotban könnyen elfelejtkezünk arról, Aki felvitt a hegyre. A dolgok jól mennek, de a lelkünkben mégis elgyengülünk, mert látjuk, hogy nem kell annyit dolgoznunk azon, hogy meghalljuk Istent. Ellenben, amikor kevésbé halljuk Őt, és ráadásul a nehézségek sorozata áll előttünk, sokkal jobban vágyunk arra, hogy lássuk, Istennek mi a terve, akarata velünk, mi az Ő szava felénk. Ahogy a vas is akkor formálódik, amikor nyomás alá van téve lelki életünk is akkor tud erősödni igazán.
Ha hallasz valakit, nem kell tenned semmit azért, hogy minden tisztán hallj tőle.
Ha viszont nem hallasz valakit, közelebb hajolsz hozzá, és minden figyelmedet az illetőre szegezed, hogy megtudd, mit is akart mondani. - Így működik az Istennel való járás is.
Hogyan? - "Oké, beletörődtem, hogy a magaslatok mellett sok nehézség vár még rám az életben. De mit tegyek a völgyben? Hogyan tudok a völgyben járni?"
Sok szenvedés kialakulása felől nem is mi döntünk az életben, DE mi dönthetünk, hogy hogyan reagálunk ezekre! A mi kezünkben van a döntés, hogy a szenvedések ténye mellett hogyan élünk. Ezek az időszakok a legnehezebbek, de a leggyümölcsözőbbek!
1. szakasz: Nem értjük Istent. 2. szakasz: Még mindig nem értjük Istent.
3-4...x. szakasz: Még mindig nem tudjuk, Isten mit miért tesz és hogyan tudhatnánk meg. Látod, milyen hosszú, milyen bizonytalan ez az időszak. DE! Mit csinálhatunk ilyenkor?
Nem találod Istent? - Keresd!
Nem hallod Őt? - Hajolj közelebb hozzá, hogy meghalld!
Nem érted az Ő tervét? - Dolgozz azon, hogy megértsd, lép közelebb hozzá, olvasd az Ő igéjét, keresd Őt az imáidban. Egyet ne felejts el: Ahogy te megteszed a lépést Isten felé, azonnal megindítja rohanó lépteit feléd, és nem áll meg addig, amíg te abba nem hagyod az Ő keresését!
Meddig? - "Meddig kell még a völgyben járnom? Nem sok van hátra, hogy végleg feladjam!"
A "Meddig?" kérdésre a válasz teljes mértékben Isten irányítása alatt áll! Az időzítés az Ő kezében van! Meddig tart még a szenvedésem? Ameddig Isten úgy látja, hogy szükségem van rá! Ha 2 napig, akkor 2 napig, ha 2 évig, akkor 2 évig, ha 20 évig, akkor 20 évig... Nem azért tart tovább és tovább, mert örömét leli abban, hogy mi szenvedünk, hanem azért, hogy olyanná tudjon minket formálni, akik a későbbiekben élő példák lehetnek arra, hogy Isten igenis itt van, és bár nem halljuk őt mindig, de a Belé vetett hitünk, bizalmunk a "Nem-ek" idején erősödött meg! Amikor megkérdeztük: Nem lehetne vége a szenvedésnek? És a válasza "Nem" volt. Amikor csak annyit tudtunk, hogy bár körülöttünk minden romokban áll, Ő mégis mellettünk van. Bár nem éreztük, hittük, hogy Ő kézben tartotta a dolgokat. A völgyben járás teszi az életünket erőssé, kitartóvá, ezek az időszakok visznek a legközelebb Istenhez. Amíg itt, A Földön élünk, Isten folyamatosan lehetőségét adja annak, hogy Felé forduljunk, ezek a lehetőségek pedig nem feltétlenül a magaslatok idején maradnak szilárdak. Tartsunk ki a "Nem"-ek idején, és lássuk meg, hogy Isten Isten a völgyekben és a hegyeken is!
Az előbb olvastam ezt a cikket, és olyan fontosnak üzenetet hordoz, hogy szeretném megosztani veletek is! Érdekes gondolatmenet, és ha végigmegyünk rajta, nem csak a kérdést tesszük fel, érdekes válaszokra bukkanunk! Miért tűri Isten? Gyakran megkérdezik az emberek a vallások képviselőit: Ha van Isten, miért engedi meg azt a sok szenvedést és bajt, amely sújtja világunkat, benne a sok ártatlan embert és gyermeket? Az alábbi interjú találó választ ad a kérdésre. Billy Graham leányával készítettek interjút az egyik rádióműsorban, amelyben Jane Clayson riporternő megkérdezte őt az utóbbi idők borzalmas eseményeivel kapcsolatban: Hogyan engedhette meg Isten, hogy ilyenek történjenek? Anne nagyon mély, éleslátásra utaló választ adott:
Úgy hiszem, Istent nagyon elszomorítja, ami velünk történik, ám évek óta azt mondjuk neki: menj ki az iskoláinkból, a kormányunkból, és távozz az életünkből. És Ő, amilyen udvarias, csendben hátrahúzódott. Miképpen várhatjuk el Istentől, hogy áldását és védelmét adja, ha egyben arra szólítjuk fel, hogy hagyjon bennünket békén? O Hare (akit meggyilkoltak, testét nemrég találták meg) panaszkodott, hogy nem akar imádságot az iskoláinkban, és mi azt mondtuk, rendben. Azután valaki azt mondta, jobb, ha nem olvassuk a Bibliát iskoláinkban: a Bibliát, amely azt mondja: ne ölj, ne lopj és szeresd felebarátodat, mint önmagadat. És mi azt mondtuk, rendben. Azután dr. Benjamin Spock azt mondta, ne fenekeljük el a gyermekeinket, ha rosszul viselkednek, mert a kis személyiségük megsérül, és lerombolhatjuk önbecsülésüket. Spock fia öngyilkos lett, de mi azt mondtuk, egy szakember biztosan tudja, miről beszél, és azt mondtuk, rendben. Aztán valaki azt mondta, hogy a tanárok és az osztályfőnök jobb, ha nem fegyelmezik a gyermekeinket, amikor rendetlenül viselkednek. És az iskola vezetői azt mondták, hogy a tanárok inkább meg se érintsék a diákokat, nehogy ezzel rossz reklámot csináljunk az iskolának, és semmiképpen sem akarjuk, hogy bepereljenek bennünket. És mi azt mondtuk, rendben. Aztán valaki azt mondta, hagyjuk, hogy diáklányaink abortuszt végezhessenek, ha akarnak, és nem kell, hogy ezt elmondják szüleiknek. És azt mondtuk, rendben. Aztán egy bölcs vezető azt mondta, mivel a fiúk fiúk, és úgyis meg fogják tenni, adjunk fiú diákjainknak annyi óvszert, amennyit akarnak, és nem kell, hogy erről szüleiknek beszámoljanak. És azt mondtuk, rendben. Aztán valaki, az általunk jelentős posztra megválasztottak közül azt mondta, hogy nem számít, hogy mit teszünk a magánéletben, ha elvégezzük a munkánkat. Újból egyetértve velük, azt mondtuk, nem számít, mit tesz valaki (beleértve az elnököt is) a magánéletben, amíg van munkánk és a gazdaság is jól működik. Aztán valaki egyre tovább lépett ezen az úton, és egyszer csak meztelen gyermekek képeit publikálta, majd tett még egy lépést, és ezeket elérhetővé tette az Interneten. És mi azt mondtuk: rendben, a szabad szólás joga ezt lehetővé teszi számukra. Aztán a szórakoztatóipar azt mondta, készítsünk tv- műsorokat és mozifilmeket, amelyek az erőszakot, az erkölcstelenséget és a tiltott szexet reklámozzák. És készítsünk olyan zenefelvételeket, amelyek bátorítanak a nemi erőszakra, a kábítószer-fogyasztásra, a gyilkosságra, az öngyilkosságra és a különböző sátáni témákat dolgozzák fel. És mi azt mondtuk, ez csak szórakozás, nincs is rossz hatása, és különben sem veszi senki komolyan, úgyhogy, csak hadd menjenek. Most pedig feltesszük magunknak a nagy kérdést: Miért nincs a gyermekeinknek lelkiismerete, miért nem tudnak különbséget tenni jó és rossz között, és miért nem okoz nekik problémát, hogy megöljék az idegeneket, osztálytársaikat, saját magukat? Talán, ha elég hosszan és keményen gondolkodunk rajta, ki tudjuk találni! Azt hiszem, elég sok köze van mindennek ahhoz a bibliai igéhez, hogy amit vet az ember, azt aratja is. Írjunk hát levelet Istennek, s nézzük, hogy mit válaszolna rá: "Kedves Isten! Miért nem mentetted meg azt a kislányt, akit megöltek az osztályban? Tisztelettel, egy Érintett Tanuló." És a válasz? "Kedves Érintett Tanuló! Ki vagyok tiltva az iskolából. Tisztelettel: Isten." Furcsa, milyen egyszerű az embereknek kivetni, kidobni Istent, zagyvaságnak, értelmetlenségnek tartani üzenetét, aztán csodálkoznak, miért megy a világ a vesztébe, s hogy miért ölik egymást az emberek. Persze aztán azt mondjuk; Ha Isten lenne, nem lenne erőszak a világban... Furcsa, mennyire elhisszük, amit az újságok írnak, de megkérdőjelezzük, amit a Biblia mond. Furcsa, hogyan mondhatja valaki "Hiszek egy Istenben", miközben Sátánt követi, aki egyébként szintén hisz Istenben! Persze, aztán ha valami baj ér bennünket azt mondjuk; én nem tehetek semmiről, Isten a hibás, még az imáimat sem hallgatja meg... Furcsa, milyen gyorsan készek vagyunk az ítélkezésre, és mennyire nem a megítéltetésre, hogy gondolkodjunk azon, mi a jó és mi rossz. Persze, aztán ha rossz ér bennünket, azt mondjuk; nem tudtam, hogy ez helytelen tetteim következménye. S milyen rosszul esik, ha ítélkeznek felettünk... Furcsa, milyen gyorsan továbbküldjük a viccek ezreit és azok bozóttűzként terjednek a köztudatban, de ha az Úrról szóló üzenetekkel tesszük ezt, az emberek kétszer is meggondolják, mielőtt továbbítanák. Furcsa, hogy az erkölcstelen, obszcén, durva és vulgáris dolgok szabadon áramlanak a világhálózaton, miközben az Istenről való nyilvános beszédet elnyomják az iskolákban és a munkahelyeken. Furcsa, hogyan lehet valaki Krisztusért lángoló vallásos ügybuzgó a gyülekezetében és láthatatlan keresztény a hétköznapokban. Furcsa, hogy jobban érdekel, mit mondanak rólam az emberek, mint az, hogy mit mond Isten felőlem! Tehát Isten a felelős?
