Furcsa álom

Egy nagyon érdekes álmom volt az éjjel, ami arról szólt, hogy éppen jókor voltam jó helyen, és Isten tudott nekem üzenni.:)
Az egész úgy kezdődött, hogy valahogy odakeveredtem egy táncversenyre, ahol az egyik versenyző nem tudott ott lenni a versenyen, és helyette én mentem táncolni.
Elkezdődött a verseny, és én voltam a soros. Felmentem a színpadra, úgy, hogy még fogalmam sem volt, hogy mit táncolok majd, csak azt tudtam, hogy mire (és ez pedig ugye nem egy keresztény dal volt, mert maga a verseny sem az volt). Mikor elindult a zene, úgy éreztem, hogy nekem Jézusról, Jézus életéről kell táncolnom. Egy lassabb dal volt, és még mindig emlékszem az elemekre, az egész táncolás, mintha egy jól összeszedett előadás lett volna, amire már hetek óta gyakorlok, pedig ott találtam ki az egészet. Azért is sikerülhetett, mert Isten vezette a mozgásomat, mindent ő irányított. 
A táncban benne volt Jézus születése, csodái, tettei, keresztre feszítése és feltámadása is kb 3 percben. Annyira furcsa volt álmomban "átélni" ezt az egészet, mert egy kis időre is belepillanthattam, hogy milyen is lehetett neki (amit persze soha nem fogok tudni felfogni, de egy kis részét talán megérthettem).
Az álom végén egy ismerősöm rátalált erre a felvételre, és kérdezte, hogy miért, és hogyan vettem részt egy ilyen versenyen. A válaszom elég hosszú volt: Azért kellett ott lennem, hogy Isten ráébresszen engem olyan fontos dolgokra, amikre eddig nem fektettem hangsúlyt. Isten megmutatta nekem, hogy minden, amit csinálok, akármit teszek, legyen az tánc, éneklés, rajz, vagy akármi, azt Isten dicsőségére tegyem, mert minden, amit nem neki szánok, az elvész a semmibe, nem ér semmit az a sok fáradozás, mert nem lesz meg a jutalma, minden eltűnik. Emellett megmutatta, hogy milyen nagy jelentősége volt annak, hogy Jézus lejött erre a Földre, és mennyi áldozatot tett értünk: értem, és érted is.
És, hogy miért nem keresztény körökben játszódott ez az egész, az is azt mutatja, hogy legyek akárhol, Isten mindenhol ott van, és tud nekem üzenni.


Isten olyan csodálatos. Régebben csak mindig hallottam másoktól: Isten üzent nekem, kaptam egy igét, választ kaptam az imáimra...de most ugyanezeket élem meg, minden, amit akkor azt hittem, hogy velem nem történhet meg, igenis megtörténhet, mert Istennél semmi sem lehetetlen, és igen, akár egy álmon keresztül mutatja meg csodáit, és azt, hogy mennyire szeret minket.:)

Szerelmem neve

Ezt a történetet most olvastam, és nagyon megtetszett...:) :

Szerelmem neve

"Találkoztál már azzal, aki téged így tud szeretni?
A február végi csípős hideg ellenére egy szélvédett, de napos padon üldögéltem a minap. Vártam. 
Körülöttem a még kopár nagy fák lusta magánya. Hátam mögött egy épület magas fala. Felettem pedig a tiszta égbolt. A több réteg ruha biztonságos védelmét és az éledező nap sugarainak erejét éreztem a testemen. Egyedül voltam a gondolataimmal, bár egy kicsit unatkoztam, hisz minden fontosabb kérdést végigvettem magamban. Úgyhogy nem bosszankodtam, amikor az éppen arra járó idősebb férfi szóba elegyedett velem.


- Nem fázik, fiatalember? – kérdezte ízes hangsúllyal.
Nem akartam egy sima „nem”-mel válaszolni, hisz akkor valószínű le is zártam volna a beszélgetést. Így visszakérdeztem:
- Nem fázom. Mi járatban errefelé?
- Csak úgy sétálgatok, hisz az időmből kitelik. És maga? – fűzte tovább a beszélgetésünket.
- Én várom a legkedvesebbet az életemben.
Láttam az arcán, hogy meglepi és kíváncsivá teszi válaszom.
- Ha nem vagyok túl indiszkrét, mesélne róla nekem? – érdeklődött, és így folytatta: Mindig érdekelt, hogy az emberek mi alapján kötelezik el magukat egy másik ember mellett. Honnan tudják, hogy Ő az igazi és mit jelent nekik a szerelem.
Kissé furcsa volt ez az közvetlenség, de természetemnél fogva nem hárítottam, hanem megpróbáltam válaszolni a váratlan kérdésre.
- Nem ismerem régóta, de az biztos, hogy nagyon szeretem, és érzem, hogy Ő az igazi.
- Mi az a nem rég?
- Úgy másfél éve.
- És honnan tudja, hogy Ő az igazi szerelme?
- Rengeteget gondolok rá, mert nagyon fontos nekem. Mindig vele szeretnék lenni, vagy legalábbis tudni róla. Érdekel, hogy mi van vele, hogy merre jár, hogy miket csinál, és főleg, hogy miért. Felnézek Rá. Lesem a gondolatait, figyelmes vagyok vele és igyekszem a kedvébe járni. Ha konkrétan tudom, hogy szeretne valamit, akkor azt megteszem neki. Áldozatokat hozok érte, de nem azért, hogy kivívjam az elismerését. Pusztán az iránta való tisztelet vezérel. Kíváncsi vagyok, hogy mit is akar valójában. Persze ezt nem mindig mondja meg konkrétan, de előbb- utóbb megtudom, mert rávezet. Szeretek vele találkozni, kettesben lenni; mindig megnyugtat. Sugárzik belőle a béke és a szeretet, ami hatással van rám a közelében. Én is békés és szeretetteljes leszek. Ha nem vagyok mellette, halványul ez a béke és erősödik a vágy, ami a közelébe vonz.
- És Ő is szereti magát?
- Igen. Minden bizonnyal.
- És ezt honnan tudja?
- Tapasztaltam. Figyelmes velem és hagy dönteni, még ha Ő nem úgy gondolja is, ahogy én. Felnőtt férfiként kezel, ugyanakkor tanít a maga módján. A legváratlanabb, de egyben a legmegfelelőbb pillanatokban ott van, ahol kell. Nem utolsó sorban vigasztal, ha szomorú vagyok és velem örül, ha jó a kedvem…
Elhallgattunk mindketten. Lágy szellő futott át a téren. A tél utolsó erőfeszítései libabőrössé tették a hátam. A kínos csendet én törtem meg.
- Az ember érzi, ha szeretik és tudja, ha szeret. Én érzem, hogy szeretve vagyok és tudom, hogy szeretem. Szerelmes vagyok.
- Akkor maga szerencsés fiatalember. Nem mindenkinek adatik meg az életében, hogy ilyen párt találjon. Sok embert kérdeztem már a kedveséről, de egy sem beszélt róla ennyire odaadóan. Igazán szerencsés.
- Köszönöm.
- Remélem, nem kell már sokat várnia rá, mert kezd nagyon hűvös lenni. Én igyekszem is haza a jó meleg szobába.
- Rendben, nehogy megfázzon!
- Nagyon örülök, hogy találkoztam egy olyan emberrel, aki megtalálta élete párját. Vigyázzon a kedvesére: egy igazi kincs!
- Köszönöm. Vigyázni fogok rá.
- Minden jót fiatalember! – mondta már távolodva tőlem.
- Isten áldja. – válaszoltam végül kissé emeltebb hangon hogy biztosan meghallja az egyre erősödő szélben.
És amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan el is illant a semmibe ez a kedves idősebb ember. Csak meredten néztem magam elé az előző beszélgetés hatására. A szél már a hangját is hallatta, ami elriasztotta a félénk napsugarakat, de én újra meg újra végigpergettem a szemem előtt a párbeszédünket. Végül rádöbbentem, hogy nem említettem a szerelmem nevét: hisz Ő JÉZUS."

Pictures :)

 Képek, amik megtetszettek és bátorítottak.:)

Ész vs. Szív

Sokszor kérdezzük fontos döntéseknél, hogy mire hallgassunk: az eszünkre vagy a szívünkre?
Ma kaptam egy üzenetet, amiben összefoglalva ez volt a lényeg: 

A legfontosabb döntéseket nem az ész hozza meg, hanem a szív. Szóval, mikor hozol egy fontos döntést, az érzéseidet vizsgáld, azt figyeld meg, hogy hogyan érzel, ne pedig amit és ahogyan gondolsz.

Olyan sokszor nehéz dönteni, és sokszor próbáljuk magunktól, saját erőnkre és eszünkre támaszkodva hozni döntéseinket. Miért akarunk az eszünkre hallgatni? Azért, mert akkor biztos, hogy te magad hozod meg a döntést, ezzel kizárva Istent és az ő akaratát? Ha tényleg azt szeretnénk, hogy olyan döntéseket hozzunk, ami Istennek tetsző, akkor a szívünkre hallgassunk, mert Isten nem logikai döntések elé akar minket állítani, hanem olyan döntések elé, amikhez Isten segítségét kérjük!

 

Szerelem - Boldogság = Isten

A gyüliben, ifiken, és beszélgetéseken kaptam 1-2 jó kis példát, amik megmaradtak. Ezek közül egyet szeretnék most megemlíteni:

Ez egy almáról szól. Az alma te vagy. Minél több fiúval/lánnyal megosztod ezt az almát, annál kevesebb jut annak az illetőnek, akit illet az az alma. Sok ember sajnos már csak a alma csutkáját hagyja meg a "nagy Ő-nek". Nagyon sokan már hamarabb túl vannak az "igazi" szerelmen, mint ahogy annak lenni kéne. Miért nem lehet várni? Én személy szerint egy nagyon szép almát szeretnék kapni. Nem az lenne az evidens, hogy én is azt adom? Szomorú, hogy sok ember odaadja magát másnak, és az igazinak már nem marad semmi. És a válasz: Kihűltem...nincs már szerelem...nem tudok már szerelmes lenni...túl unalmas...

Ne akarjunk mindenáron "felnőttek" lenni, és felelőtlenül cselekedni. A vicc az, hogy én is minden nap látom, hogy hetente, havonta cserélik a párok egymást, mert nekik mindig a tűz kell, a boldogság kell...

Boldogság...a másik dolog, amit meg szeretnék említeni. Te miben/kiben keresed a boldogságot? Emberekben? Barátokban? A családodban? Vagy akár tárgyakban? Van egy rossz hírem. Ezek múlandó dolgok. Mi történik, ha már nem lesz ott a családod, a barátaid? Kire támaszkodsz majd? Csak sírsz, hogy nincs veled senki, veled senki nem törődik.

Pedig van valaki, aki törődik veled! Benne keresd a boldogságot, Istenben, aki mindig ott van veled, akire mindig támaszkodhatsz, benne Biztos alapra találsz! Ő megadja neked az igazi boldogságot, az igazi örömöt, az igazi mosolyt!:)

Szeretnél boldog lenni? Ne a múlandó dolgokban keresd, azok hamar elvesznek! Ne akarj minden áron csalódni! Támaszkodj Istenre, arra az alapra, akire építhetsz, akivel teljes lehet az életed!:)
 
Van valami űr a szívedben? Csalódsz, csalódsz, és valami mindig hiányzik? ISTEN az, aki onnan hiányzik. Az az űr, ami a szívedben van az egy Isten-alakú űr! Isten viszont be tudja tölteni, HA engeded! Engedd hát, hogy Isten betöltsön szeretettel, örömmel, békességgel, megnyugvással!


"Nem a láthatókra nézünk, hanem a láthatatlanokra; mert a láthatók ideig valók, a láthatatlanok pedig örökkévalók." (2Kor 4.18.)

Te hiszel a halál utáni életben?

Ma olvastam egy érdekes párbeszédet:

Két magzat beszélget

- Mondd, te hiszel a születés utáni életben?

- Persze. A születés után jön az élet. Talán azért vagyunk itt, hogy felkészüljünk arra, ami ezután következik.

- Persze! A születés után nincs semmi! Onnan még senki nem tért vissza! És különben is, hogy nézne az ki?

- Azt pontosan nem tudom, de úgy érzem, hogy ott mindenhol fények vannak… Talán a saját lábunkon fogunk járni, és a saját szánkkal eszünk.

- Ez már végképp ostobaság! Járni nem lehet! Még, hogy szájjal enni Nevetséges! Hát nem látod a köldökzsinórt? És ha már itt tartunk, gondolkodj el egy picit: azért sem lehetséges a születés utáni élet, mert a köldökzsinór túl rövid .

- Igen, de szerintem valami biztosan lesz, épp csak máshogy, mint amit itt életnek nevezünk. – Ostoba vagy. A születéssel az élet véget ér, és kész.

- Figyelj, nem tudom pontosan mi lesz, de majd a Mama segít nekünk…

- A Mama? Te hiszel a Mamában?!

- Igen.

- Ne nevettesd ki magad! Láttad már valahol? Egyáltalán látta már valaki?

- Nem, mert itt van körülöttünk. Benne élünk. S bizony, neki köszönhetjük, hogy vagyunk.

- Na, most már hagyjál békén ezzel az ostobasággal, jó? Majd akkor hiszem a Mamát, ha látom.

- Látni nem tudod, de ha elcsendesedsz, akkor hallhatod az énekét, érezheted a szeretetét. Ha elcsendesedsz, érezni fogod a simogatását, érezni fogod óvó kezét.:)

Annyira jó hasonlat! Tényleg, ha meglátod, az anyák pont ugyanilyenek a magzat életében, mint Isten a mi életünkben.:) Csak nézd meg:

Két ember beszélget

- Mondd, te hiszel a halál utáni életben?

- Persze. A földi élet után jön az igazi élet. Talán azért vagyunk itt, hogy felkészüljünk arra, ami ezután következik.

- Persze! A halál után nincs semmi! Onnan még senki nem tért vissza! És különben is, hogy nézne az ki?

- Azt pontosan nem tudom, de úgy érzem, hogy ott mindenhol fények vannak...nem tudom pontosan mi lesz, de majd az Atya segít nekünk...

- Az Atya? Te hiszel Istenben?

- Igen.

- Ne nevettesd ki magad! Láttad már valahol? Egyáltalán látta már valaki?

- Nem,  mert itt van körülöttünk. Benne élünk. S bizony, neki köszönhetjük, hogy vagyunk.

- Na, most már hagyjál békén ezzel az ostobasággal, jó? Majd akkor hiszem az Atyát, ha látom.

- Látni nem tudod, de ha elcsendesedsz, akkor érezheted a szeretetét. Ha elcsendesedsz, érezni fogod a simogatását, érezni fogod óvó kezét.:)

IGEN vagy NEM

Sok ember azt hiszi, hogy Isten nincs mellette, mert ha mellette lenne, akkor nem történne olyan sok rossz az életükben...
Sajnos nagyon sokan gondolják ezt, és nem veszik észre, hogy pont azért történnek ezek a rossz dolgok, mert nem veszik észre Istent. Istent, aki ott van mindig közel, csak te nem veszed észre, ott van a szemed előtt, de te mégis átnézel rajta...


Tudod, Isten azt szeretné, hogy IGEN-t mondj neki...hogy egy mai példához kössem: Isten küld neked egy ismerősnek jelölő (barátnak jelölő) felkérést (mint a közösségi oldalakon), amire válaszolod, hogy ismered vagy nem. IGEN vagy NEM! Te döntesz!! Isten már "bejelölt" téged, ő már előkészített mindent, NEKED csak döntened kell!! Rajtad múlik, hogy VELE jársz vagy NEM!
Ne hidd azt, hogy hinni Istenben az egy szabályok sorozata! Isten nem ad szabályokat! Minden a TE döntéseden múlik! Isten szabadságot ad, szabad akaratot, ezzel is kimutatva, hogy neki nem az a lényeg, hogy teljesíted a szabályokat, nem a külsőségek érdeklik, hanem, hogy mi van a szívedben!


Isten nem a szenvedést adta nekünk, nem a szomorúságot! Nem a rosszat, nem a sötétséget. Mindez az Isten hiánya miatt történik! Akkor történnek meg a rossz dolgok az életünkben, amikor ott van Isten hiánya...vagyis Isten ott van, csak mi nem vesszük észre! Pedig OTT van, és várja, hogy megszólítsd! Rajtad múlik!


Ezzel kapcsolatban még pár hete olvastam egy nagyon érdekes történetet:

"Egy híres egyetem tanára a következő kérdést tette fel diákjainak:- Mindent, ami létezik Isten teremtett?- Igen - válaszolta egy diák bátran.- Tényleg mindent Isten teremtett? - kérdezte újból a tanár.- Igen, persze. - ismételte meg a diák. De a tanár felvetette:- Ha Isten teremtett mindent, ami létezik, akkor a rosszat is megteremtette. És az alapján, amire eddig jutottunk, állíthatjuk, hogy Isten rossz.- A diák először nem tudott mit válaszolni erre a definícióra és csendben maradt. A tanár elégedett volt magával és kérkedett a többi diák előtt, hogy bebizonyítsa, hogy a válaszoló diák hite csak mítosz.De a diák újból jelentkezett: - Kérdezhetek öntől valamit?- Természetesen! - így a tanár.A diák tehát kérdezett: - Létezik-e hideg?- Milyen kérdés ez, persze, hogy létezik. Te még soha sem fáztál?A többi diák nevetni kezdett. A fiú válaszolt:- Valójában uram a hideg nem létezik. A fizika törvényei szerint, ha jól belegondolunk, a hideg csak a meleg hiányát jelenti. Minden test, vagy tárgy érzékeny a környezetváltozásra vagy az energiaátvitelre. Az abszolút nulla tulajdonképpen a meleg hiánya. Akkor ezen a hőmérsékleten minden anyag mozgás- és reakcióképtelen lesz. A hideg nem létezik. Az ember ezt a szót a nem elegendő meleg érzésének kifejezésére találta ki. A diák folytatta: - Létezik sötétség?- Persze! - válaszolta a tanár.- A sötétség - folytatta a diák - ugyanúgy nem létezik, az csak a fény hiányakor jön. A fényt tudjuk vizsgálni, a sötétséget nem. Használhatjuk Newton módszerét arra, hogy a fehér fényből töréssel sok színt kapjunk. A sötétséget viszont nem tudjuk mérni. A fény egyetlen sugara megtörhet a sötétben és meg tudja azt világítani. Hogy tudja megmérni, milyen sötét a világűr? Hát úgy, hogy megméri a fény erősségét, amit ad. A sötétség egy szó, melyet az ember talált ki hogy mi történik, amikor nincsen fény.Végül a fiatalember megkérdezte a tanárát:- Uram, létezik rossz?- Persze - válaszolta még mindig a tanár - Látjuk az ember naponkénti embertelenségében, a világban élő bűnözők tömegét. Ez nem lehet semmi más, mint a rossz.- Valójában rossz nem létezik, uram, legalábbis önmagában nem. A rossz Isten hiánya. Ugyanúgy, mint a sötétség és a hideg esetében. Ez egy szó, amivel az ember azt szerette volna kifejezni, hogy kevés van Istenből, hogy hiányzik Isten. Isten nem teremtette meg a rosszat. A rossz annak az eredménye, hogy az ember híján van Isten ismeretének és szeretetének. Isten szeretete és békessége az Ő ajándéka a mi szívünkben, ha befogadjuk Őt. Úgy, mint amikor felkapcsoljuk a villanyt, vagy kizárjuk a hideget. A tanár leült.A fiatalember neve: ALBERT EINSTEIN.Albert Einstein (1879-1955) mondta egyszer: "Zsidó vagyok, de a Názáreti ragyogó képe lenyűgöző hatást tett rám. Senki sem fejezte ki magát olyan istenien, mint Ő. Valóban csak egy hely van ezen a világon, ahol nem látnak sötétséget. Ez a Krisztus személye. Őbenne mutatta meg magát Isten nekünk a legérthetőbben."/Forrás: Fiatalság hová?/

Legyél hálás mindenért, ne csak a jóért, hanem a nehéz dolgokért is!

Már elég régen írtam, de nem azért, mert nincs mit írnom, hanem pont ellenkezőleg...annyi mindent tudnék írni, de vártam arra, hogy most melyik témában írjak...Gondolkoztam, és rájöttem, ha a legegyszerűbb, ha leírom, mi is történik velem mostanában.:)


Amióta megtértem, Isten minden nap formál, és én egyre közelebb kerülök hozzá.
Nagyon sokat épülök, és nagyon sok áldást kapok.
Mindezért hálás vagyok, de ezekért a dolgokért könnyű hálásnak lenni. Viszont hálásnak lenni a nehéz időkben, a próbákban, ott már nagyon nagy hit kell! És Isten ezekkel a próbákkal mutatta meg nekem szeretetét és gondoskodását.
Volt egy olyan próbám, amikor azt hittem, hogy a Sátán akar engem kísérteni, és azt akartam, hogy legyen vége ennek a próbának. De rá kellett jönnöm, hogy ez nem a Sátán kísértése volt, hanem az Isten próbája. Igen, nem csak szép és jó dolgokból áll a keresztény élet, hanem nehéz próbákból, és olyan dolgokból, amikor nem érted, hogy Isten miért teszi ezt most veled.
Igen, ez Isten próbája volt. Mikor erre rájöttem, próbáltam Istentől segítséget kérni, hogy hogyan kezeljem ezt a próbát. Azt a feladatot kaptam, hogy legyek bátor, és higgyek, bízzak Benne, mert ha bízok benne, akkor Ő kiment ebből a nehézségből. Így tettem, és Isten akkora hitet, és bátorságot adott nekem, hogy el sem hittem, hogy én, mint kis porszem, mekkora lehetek általa. Azon felül, hogy ezt megtettem, még a próbának nem volt vége. Csak akkor, mikor kaptam az áldásokat, az ajándékokat azért, mert mertem hinni Istenben! Olyan dolgokra jöttem rá, amikre nem jöttem volna rá, ha a próba nem lett volna. Hihetetlen, hogy egy próbatétel mennyi mindent tanít, ha Isten akarata szerint kezeled!



Ezzel azt akartam elmondani, hogy akármilyen próbád, nehézséged van, bízd rá Istenre, add át neki, hadd irányítsa! Ha bízol Benne, akkor annak meg lesz a gyümölcse!
Legyél hálás mindenért, ne csak a jóért, hanem a nehéz dolgokért is!:)


Végül egy bátorító igevers:  

"Vesd az Úrra terhedet, és Ő gondot visel rád! Nem engedi sohasem, hogy ingadozzon az igaz" (Zsolt 55:23)

A Várakozás

Olyan sok dolog van, amit nem értünk, nem értjük, hogy mi ezekkel a terve Istennek, miért enged meg dolgokat, nehézségeket...

Velem is történnek olyan dolgok, amiket nem értek, nem tudom, hogy Isten mit akar egy-egy nehézséggel elérni, az életem melyik részét szeretné formálni, nem tudom, csak annyit teszek, hogy bízok Benne, az Ő tervébe, és várakozok.

Sokszor nehéz várakozni, és Istenre hagyni a jövőnket, az Ő kezébe adni gondjainkat, vágyainkat, akaratainkat. Legtöbbször azt hisszük, hogy amit mi szeretnénk, hogy legyen, az úgy van jól, de nem! Az a legjobb, amit Isten tervez nekünk, és Igen, ha Ő azt mondja, hogy az úgy nem helyes, ahogy mi szeretnénk, akkor az úgy lesz jó, mert Isten nem véletlenül adta ezeket a nehézségeket, és nem véletlenül cselekszik úgy, ahogy...Mert minden, amit Ő tesz, az tökéletes!

Csak, hogy mondjak egy példát: A párválasztás.

Megtetszik egy lány/fiú. Azt hiszed, hogy ő lehet a nagy Ő, és elhamarkodottan döntesz, nem úgy cselekszel, ami az Isten akarata, hanem a saját érzéseid után cselekedsz. Aztán csodálkozol, hogy elbuksz, és jönnek sorba a sebek, csalódások. Azért, mert nem Istenre hallgattál, nem vártál arra, akit Isten rendelt Neked.

Isten nem azt szeretné, hogy csalódj, és szenvedj, hanem azt szeretné, hogy neked a lehető legjobb legyen! De Ő csak akkor tud neked segíteni, ha engeded. Ha te kialakítasz egy burkot, és nem adsz Neki hozzáférést, akkor nem tud neked segíteni!

Isten mindenkinek rendel egy hozzáillő társat, csak várnod kell az igazira, aki olyan lesz, mint egy Puzzle utolsó darabja: pont odaillő, és akivel teljes leszel. Ebben a világban annyi ember siet a párválasztással, annyi ember bonyolódik bele olyan kapcsolatokba, ami azért van, mert nem várnak, és egy olyan emberrel akarnak teljesek lenni, aki nem az az utolsó puzzle darab, mert ő egy másik kirakóhoz tartozik.

Ha hallgatsz Istenre, és várakozol, Ő megadja neked az igazit, csak bízz benne!:)

Én még ugyan fiatal vagyok, de azt tudom, hogy csak Istennél találom meg a nyugalmam, és ezért éri meg várakozni! Mert Isten elkészítette nekünk azt az embert, akit ő kiválasztott nekünk. Olyan csodálatos!:) Ez is azt mutatja, hogy Isten milyen gondoskodó és mennyire szeret minket!:)

Legyünk hálásak mindenért, és bízzunk Istenben, mert Ő tudja mi a jó nekünk, és megéri várakozni érte!:)

Végül a bemerítési igémet írnám le, ami ehhez is kapcsolódik...Nem véletlen, hogy ezt kaptam...:)

"Én, az Úr, vagyok a te Istened, arra tanítalak, ami javadra válik, azon az úton vezetlek, amelyen járnod kell." (Ézsaiás 48:17/b)

Isten-alapú a gondolkodásmódod?

Hogyan gondolkodik egy felelősségteljes keresztény ember? Úgy, mint Isten! Csak úgy lehetünk hiteles keresztények, ha úgy gondolkodunk, mint Isten. Nagyon nehéz ebben a világban Istenre fókuszálni, nem pedig azokra a dolgokra, amik hatással vannak ránk, vagy befolyásolják gondolkodásunkat.

Isten-alapú gondolkodásmód...ez az, ami a legjobban elválaszt minket a világi emberektől. Míg a világi emberek hagyják, hogy a média hatást gyakoroljon rájuk, addig azok, akik Isten szerint élnek tudják, hogy, ami Isten szerint bűn, az bűn, és nem engedik, hogy akármi más befolyásolja őket.

Amikor megkérdezték tőlem, hogy szerintem mi a legnagyobb különbség egy keresztény ember és egy nem keresztény ember között, akkor elgondolkoztam...mert például az öltözködésben nem nagyon lehet találni különbséget, viszont nem csinálunk felelőtlen dolgokat, mint például a dohányzás, alkohol vagy drog fogyasztása, káromkodás...De ezek a dolgok is arra vezethetőek vissza, hogy tudjuk, hogy Isten szerint ezek bűnök.

Az Ige is megmondja: "...és ne igazodjatok e világhoz, hanem változzatok meg értelmetek megújulásával, hogy megítélhessétek: mi az Isten akarata, mi az, ami jó, ami neki tetsző és tökéletes." (Róm 12:2b)

Legyen a gondolkodásmódunk Isten szerinti, legyünk hiteles keresztények és nem azok, akik minden vasárnap ott vannak a gyülekezetben vagy templomban, hallanak az Igéről, de nem cselekednek annak érdekében, hogy Isten tudja őket használni, mert nem úgy gondolkodnak, ahogy Isten gondolkodik!

Neked Isten-alapú a gondolkodásmódod?

Jézussal - a jövőbe!

A bemerítésemre kaptam egy könyvet, aminek az a címe, hogy Jézussal - a jövőbe! Azóta elkezdtem olvasni, és már az elején megragadott egy rész:

"Isten nem bottal ver: az aratással ver. Azzal, hogy azt aratjuk, amit vetettünk."

Szerintem nagyon igaz... 

Amit cselekszünk, az hatással van a jövőnkre.

Például a könyvben így folytatódik:

"Az lesz, amit vetettünk! Aki hazugságot vet, miért várna igazságot? Aki haragot vet, mi jogon vár szeretetet? Aki szüntelen durva szót vet, milyen alapon vár szelíd szót? Aki hűtlenséget vet, miért várna hűséget?"

Miért vársz el más embertől olyat, amit te sem úgy csinálsz, ahogy elvárod tőle? Gondolkozzunk mielőtt cselekszünk, mert minden, amit teszünk számon van tartva! 

A Biblia is megírja:

"Amit vet az ember, azt fogja aratni is." (Gal 6:7b)

Nagyon vigyázz, mit teszel! Légy óvatos és bölcs!

Itt az ideje...

Ebben a részben van két nagyon jó történet:

"Ismerek valakit, akinek úgy újult meg az élete, hogy egy szilveszteri istentiszteleten megfogadta és meg is tartotta, hogy kicseréli az éjjeli szekrényén a könyvek sorrendjét. Azelőtt is olvasgatta a Bibliát, végigfutott a napi Igén, majd nyúlt a regénye után, hogy olvassa, olvassa, míg el nem álmosodik. Január elsejével megfordította a sorrendet: az Igével fejezte be a napot, az Ige üzenetével aludt el. Attól kezdve sokkal jobban aludt, frissebben ébredt, reggel a nyitva letett Bibliában újra megkereste az üzenet lényegét, azzal indult el a munkába, annak lendületével dolgozott - s ettől az időtől kezdve megújult az élete. 

 Egy másik valaki el akart válni az asszonyától. Amikor megkérdezte tőle a lelkipásztora, miért, ezt mondta:- Új életet kell kezdenem, mert így tönkremegyek!- Olyan elképzelhetetlen, lehetetlen, hogy az új életét a régi feleségével kezdje el? - kérdezte a pap. - Új szívvel, új türelemmel, új szeretettel? Egy új szövetségben?A férfit szíven találta a szó. S hogy nem emberi szó, hanem az Ige szólt ehhez a férfihoz, azt abból lehetett megtudni, hogy sikerült az új kezdet és az új folytatás a régi feleséggel."

Itt az ideje...ideje, hogy igazságot vessünk...ideje, hogy megújuljunk. Cselekednünk kell, de bölcsen! Úgy, hogy az Istennek tetsző legyen!

Hát, ezt szerettem volna ma nektek leírni, ez járt most a fejemben. Remélem tudtam valamit üzenni.:)

Kedves jövendőbeli férjem!

Egy kis bevezetés:

Szóval szeretném megosztani veletek a történeteimet is, amiket mostanában írok. Általában ezek a gondolatok olyankor jönnek, amikor nem is gondolnék ilyenekre, mint például ez a történet álmomban játszódott le...furcsa, de egyben érdekes is.:)

Jó olvasást!:)

Kedves jövendőbeli férjem!


Sokszor gondolok rád, és arra, hogy ki lehetsz...sokszor meg akartalak már ismerni, tudni, hogy milyen vagy, de mindig rá kellett jönnöm, hogy egyszer úgyis eljön az ideje. Sokan kérdeznek olyanokat, hogy miért nincsen már barátom, vagy, hogy van-e már valaki, és sok más hasonlót...Sok időbe telt, hogy rájöjjek, ezekre már van válaszom: Isten már tudja, mi a terve, nekem csak várnom kell. Igen, várakozni nagyon nehéz, de annál áldásosabb. Nekem sok dolog miatt kell várnom, de tudom, hogy Istennek terve van, és Ő már tudja, hogy mikor fogunk találkozni. Neked is és nekem is ki kell használnunk az időt arra, hogy Istennel legyen jó kapcsolatunk. Ezért is imádkozok érted, hogy neked is sikerüljön Istenre koncentrálni.

Remélem te is hasonlóan gondolkozol.:)

Hamarosan találkozunk, addig is kívánom, hogy legyen áldott életed!

Dóri:)