Egy új bejegyzés Neked, őszintén, szeretettel.:)

Ma elkísértem apát a nagy bevásárlásra. Azt hiszem a mai napom egyik legjobb döntése volt.:) Miért? Mert közelebb kerülhettem hozzá, sokat beszélgettünk, kérdezgettem az életéről, az anyával  való házasságáról, megkérdeztem, hogy mi a véleménye a bennem lévő tervekről...ő pedig készségesen, lelkesen válaszolt a kérdéseimre. Nagyon sokat megtudtam róla/tőle, sokat tanultam.

Szeretnélek bátorítani arra, hogy beszélgessetek a szüleitekkel, nagyszüleitekkel, mert nagyon értékes emberek, teli vannak történetekkel, megtapasztalásokkal, tanácsokkal! Annyi bölcsességet, tapasztalatot, szeretetet rejt az életük, hogy nem érdemes kihagyni!

Pár napja pedig apa hamarabb feljött hozzánk, hogy felkeltsen minket reggel, és mi pedig álmosan, feldúltan rászóltunk, hogy ne jöjjön kelteni minket, mert beállítjuk az órát minden nap, és már elég nagyok vagyunk ahhoz, hogy egyedül is felkeljünk...Miután apa csöndben végigallgatta ezt, szomorúan kiment.

Nem értettük Ágival, hogy ez az egész miért volt rá ilyen nagy hatással, hiszen végülis igazunk volt.
Anyát megkérdeztük, hogy miért ilyen lehangolt apa emiatt, és ezt mondta: "Apának már alig van "apai" feladata, hiszen egyre nőttök fel, és ő csak szeretné a feladatát végezni, ami rá lett bízva, hűségesen, szeretettel."
Ezután nagyon elgondolkoztunk. Apa tényleg annyira szeret minket, hogy erre nem is figyeltünk. Annyi mindent megtesz értünk, hogy megszámlálni sem tudjuk!
Tudjátok, Isten is ilyen hozzánk! Szeretettel szólít minket, fel szeretne ébreszteni a megszokott életünkből, és szeretne életet vinni a napjainkba...mindezt hűségesen teszi, mi pedig sokszor elutasítjuk Őt.

Isten tényleg fel akar ébreszteni téged? Ha tudod, de nem teszed, mire vársz? A legjobb dolog, ami történhet velünk, ha hagyjuk, hogy ez megtörténjen! Az igazi élet egy döntésnyire van tőlünk!