A nehézségekben járni - Miért? Hogyan? Meddig?

Vannak az életünkben olyan szakaszok, amikor elmondhatjuk, hogy minden olyan jól alakul, Istent olyan közel érezzük magunkhoz, halljuk a hangját, és tudjuk, hogy mit hogyan csináljunk. Ezek az időszakok nagyon kellenek az életünkben! Nekem is volt már egy-két ilyen szakasz az életemben, és vágyom arra, hogy újra átélhessem azt, amit ott tapasztaltam.

Viszont olyan sokszor meglepnek minket a nehézségek, a próbák, az, hogy a völgybe kerültünk a hegyek helyett. Már nincs minden rendben, a problémák csak úgy környékeznek: nem tudod, hogy hogyan fogsz kijönni anyagilag a hónap végére, elveszíted a munkahelyedet, egy betegséget diagnosztizáltak nálad, egy közeli hozzátartozódnak balesete volt, vagy meghalt...de még ha csak a mindennapi életet nézzük: véletlen elalszol, és elkésel a suliból/munkahelyről, az egyik barátodnak/családtagodnak rossz napja van, és rajtad tölti ezt ki, valakivel konfliktusba kerültél... Valahogy ezek a dolgok gyakrabban történnek meg velünk, nem?

Amikor a magaslatokon vagyunk, olyan, mintha már kevesebbet sportolnánk, a szervezetünk kezd elgyengülni, és elfelejti, milyen az, amikor még erős és kitartó volt. Ezekben az időszakokban Isten nagyon sokat tud mutatni nekünk, de mi sokszor nem használjuk ezt ki, csak élvezzük a magaslatokkal járó örömöket. Amikor pedig hirtelen eljön a nehézségek időszaka, úgy csap le ránk, mint aki már el is felejtette, hogy mit is jelent a völgyben járni. Lehet egy hegyről leugrani, de lehet folyamatosan lesétálni. Melyik a jobb? Valószínűleg, ha sétálva, fokozatosan jövünk le, nem eshet nagy bántódásunk. Amikor a "jól megy az életünk" hegyén állunk, igenis van feladatunk! Ha szeretnénk a nehézségekben is kitartani, erősek maradni, dolgoznunk kell az Istennel való kapcsolat erősítésén. Bár sokkal könnyebb meghallani Őt, akkor is foglalkozni kell vele!

Miért? - A kérdés viszont az, hogy miért vagyunk sokkal többször a völgyben, mint a magaslatokon, ott, ahol a dolgok sokkal könnyebben, gördülékenyebben mennek? Miért kell sokkal több nehézségen végigmennünk, mint csak élvezni, hogy minden oké és az élet szép?

Ahogy az előbb írtam, a "minden rendben megy" állapotban könnyen elfelejtkezünk arról, Aki felvitt a hegyre. A dolgok jól mennek, de a lelkünkben mégis elgyengülünk, mert látjuk, hogy nem kell annyit dolgoznunk azon, hogy meghalljuk Istent. Ellenben, amikor kevésbé halljuk Őt, és ráadásul a nehézségek sorozata áll előttünk, sokkal jobban vágyunk arra, hogy lássuk, Istennek mi a terve, akarata velünk, mi az Ő szava felénk. Ahogy a vas is akkor formálódik, amikor nyomás alá van téve lelki életünk is akkor tud erősödni igazán.

Ha hallasz valakit, nem kell tenned semmit azért, hogy minden tisztán hallj tőle.

Ha viszont nem hallasz valakit, közelebb hajolsz hozzá, és minden figyelmedet az illetőre szegezed, hogy megtudd, mit is akart mondani. - Így működik az Istennel való járás is.

Hogyan? - "Oké, beletörődtem, hogy a magaslatok mellett sok nehézség vár még rám az életben. De mit tegyek a völgyben? Hogyan tudok a völgyben járni?"

Sok szenvedés kialakulása felől nem is mi döntünk az életben, DE mi dönthetünk, hogy hogyan reagálunk ezekre! A mi kezünkben van a döntés, hogy a szenvedések ténye mellett hogyan élünk. Ezek az időszakok a legnehezebbek, de a leggyümölcsözőbbek!

1. szakasz: Nem értjük Istent.
2. szakasz: Még mindig nem értjük Istent.

3-4...x. szakasz: Még mindig nem tudjuk, Isten mit miért tesz és hogyan tudhatnánk meg.
Látod, milyen hosszú, milyen bizonytalan ez az időszak. DE! Mit csinálhatunk ilyenkor?

Nem találod Istent? - Keresd!

Nem hallod Őt? - Hajolj közelebb hozzá, hogy meghalld!

Nem érted az Ő tervét? - Dolgozz azon, hogy megértsd, lép közelebb hozzá, olvasd az Ő igéjét, keresd Őt az imáidban.

Egyet ne felejts el: Ahogy te megteszed a lépést Isten felé, azonnal megindítja rohanó lépteit feléd, és nem áll meg addig, amíg te abba nem hagyod az Ő keresését!

Meddig? - "Meddig kell még a völgyben járnom? Nem sok van hátra, hogy végleg feladjam!"

A "Meddig?" kérdésre a válasz teljes mértékben Isten irányítása alatt áll! Az időzítés az Ő kezében van! Meddig tart még a szenvedésem? Ameddig Isten úgy látja, hogy szükségem van rá! Ha 2 napig, akkor 2 napig, ha 2 évig, akkor 2 évig, ha 20 évig, akkor 20 évig... Nem azért tart tovább és tovább, mert örömét leli abban, hogy mi szenvedünk, hanem azért, hogy olyanná tudjon minket formálni, akik a későbbiekben élő példák lehetnek arra, hogy Isten igenis itt van, és bár nem halljuk őt mindig, de a Belé vetett hitünk, bizalmunk a "Nem-ek" idején erősödött meg! Amikor megkérdeztük: Nem lehetne vége a szenvedésnek? És a válasza "Nem" volt. Amikor csak annyit tudtunk, hogy bár körülöttünk minden romokban áll, Ő mégis mellettünk van. Bár nem éreztük, hittük, hogy Ő kézben tartotta a dolgokat.

A völgyben járás teszi az életünket erőssé, kitartóvá, ezek az időszakok visznek a legközelebb Istenhez. Amíg itt, A Földön élünk, Isten folyamatosan lehetőségét adja annak, hogy Felé forduljunk, ezek a lehetőségek pedig nem feltétlenül a magaslatok idején maradnak szilárdak. Tartsunk ki a "Nem"-ek idején, és lássuk meg, hogy Isten Isten a völgyekben és a hegyeken is!